A második kiadáshoz: A Magyar Játékszín első kötetének második kiadása bizonyítja, hogy mind többen leszünk, akik hiszünk abban, hogy az egészségesebb és magasabbrendű játékkultúra kialakul, kifejlődik nálunk. Mind többen leszünk, akik jól tudjuk már, hogy mint a zenében, ugyanúgy a játékkultúrában és szellemi létünk minden területén érvényesíteni kell az eddig mesterségesen háttérbe szorított, elnyomott sajátosságainkat, mert csak így tudjuk életünket helyesen és a jövőre is érvényesen átalakítani.
Munkánk eddigi gyakorlatából azt látjuk, hogy ez az új irányú műkedvelés cselekvő- és közösségi szellemű ifjúságot nevel. Tudjuk, hogy ez nem a mi munkánk érdeme, hanem azoké a szellemi javaké, melyeket munkálunk, vagy munkánkhoz alapul vettünk. A cselekvő és közösségi szellemet ezek a javak sugározzák magukból.
Valljuk, hogy ezek a szellemi javak a magyar nép, a magyar dolgozó ember felemelkedéséért voltak és vannak, és hisszük, hogy ezek segítségével a mi munkánk is népünknek a szellemi létben s ezen át az életben való érvényesülését szolgálja.
Kis mesejátékok:
A furfangos öreg
Azt már nem hiszem
Az egyszeri király kenyere
A kolozsvári bíró
Balladajelenetek:
Kőmíves Kelemenné
Kádár Kata
Szép Ilona
Sírva sétál
Balladajáték:
Egyszer egy királyfi
Leányjáték:
Egyszer egy királyfi
Mesejátékok:
Három kívánság
A nagyotmondó
Dolgozz macska!
Mátyás király aranyszőrű báránya
Színjátékok:
A csoda
A szegény ember aranyai
A műkedvelés tudnivalói:
Az eddigi műkedvelés és anyaga
A helyes irányú műkedvelés
A helyes műkedvelés anyaga
A helyes műkedvelés gyakorlata
A játék eszközei
A képzelet szerepe
Az eszköz szerepe
