Egyszer volt szép az anyám tánca, / mikor kendõjét gyepre hányta, / a Korhány vizénél, Pusztapándon, / s bokázó lába pásztortûznél, / öles apám örömére / szállt, mint illat a virágon. / De gyönyörű lábán víg figurát / eredõ táncába õ se vitt, / csak mutatta ringó mozdúlattal / halálba járó õseit. / Mert ugyanaz sírt fel a flótán, / hogy meghaltak azok ima nélkül, / nagy szakállal, akasztófán. (Anyám balladát táncol)
