Szentkuthy Miklós nevezetes, de alighanem kevesek által olvasott munkája 1935-ben jelent meg, kis példányszámban; azóta sokat emlegetik, hivatkoznak rá, de noha könyvritkaság, új kiadása mindmáig váratott magára. A mű voltaképp napló, vagy ahogyan Szentkuthy nevezi: Catalogus Rerum – jelenségek, dolgok jegyzéke. Az író száztizenkét rövidebb-hosszabb szekvenciában jegyezte föl élményeit, gondolatait, kommentálta olvasmányait, a politikai és egyéb eseményeket. Ahogy maga mondja: „Két dolog izgat: legszubjektívebb életem legszubjektívebb epikai részletei, efemer apróságai, a maguk adatszerű, stilizálatlan egyéniségében – és a világ nagy tényei, allegórikus, Standbild-szerű nagyságukban: halál, nyár, tenger, szerelem, istenek, virág.”
Szentkuthy rendkívüli érzékenységgel, kivételes tudással, nagy fantáziával, páratlan nyelvi erővel jeleníti meg és elemzi a látványt és a gondolatot, a történelmet és a jelent. – Az irodalmunkban egyedülálló könyvet megjelenésekor Németh László, Hevesi András, Halász Gábor köszöntötte nagy elismeréssel; Németh László többek között ezt írta: „Szentkuthy találmányának megvan az az érdeme, hogy az írást egész újszerűen feszíti ki… Ahol minden inog, az író vagy a földformáló erők közé szegődik, vagy minden ingás fölött rendezi be kultúrateremtő laboratóriumát. Szentkuthy, a gondolkozdájában ülő, akarata ellenére is testvére a földön hadakozóknak, ahogy az ekének is rokona a felhő egy új vetésben.”
