Több hónapos kényszerszünet után, miközben megszűnés fenyegette a lapot, a Mozgó Világ 1981. március-áprilisi – ám csak május végén megjelent – dupla száma nem csupán „életjel” volt, hanem a radikális megújulás bátor és komoly ígérete is. Az újonnan kinevezett főszerkesztő, Kulin Ferenc és csapata, a KISZ KB cenzori kontrolljától megszabadulva, kapott egy esélyt még Aczél Györgytől „a bizonyításra”, és láthatóan a lap erényeinek legjavát kívánta felvonultatni a dupla szám kivételesen tartalmas 224 oldalán.
Mindjárt az elején rendhagyó közleményként egy, „az Olvasóhoz” címzett hűségnyilatkozat áll, az újság körüli változások és a jövőbeni tervek bemutatásával. Benne a szerkesztőség nem kevés iróniával „illő búcsút mond” korábbi cenzorának: a KISZ-vezetésnek, s vele egy prolongált kiskorúságban megélt hosszú évtizednek, amit a szerkesztők egy „ifjúsági réteglap” immár a 40-hez közelítő korosztályában együtt tölthettek. Két kurta bekezdést ugyan „a dialektikus és történelmi materializmus” és „a szocialista elkötelezettség” iránti obligát hűségnyilatkozat is kap – ám ennél jóval többet nyom a latba a szabad viták és a különvélemény jogának fenntartása, a nemzeti hagyomány, a közéleti, etikai, művészeti és kritikai álláspontok nyílt fórumának hangsúlyos igénybejelentése.
Mindezt a duplaszám tartalma is megerősíti. Petri György szerelmi versciklusa, Dániel Ferenc elmélyült bírálata Bódy Gábor Psyché és Nárcisz című filmjéről, Márton László abszurd drámája Avvakum címmel, Ungváry Rudolf novellája, Csaplár Vilmos regényrészlete, Bukta Imre és Swierkiewicz Róbert képei – markánsan erős és eredeti mű valamennyi. Vagy fél tucat írással új lendületet vesz az Andor Mihály cikkével már jó egy éve indult „iskola-vita” is (benne, többek között, e sorok írójának rendhagyó dolgozata „Mesélő fák – fásult mesélők” címmel).
Akárcsak az „ÉvTiZeDhAtÁrHíD” nemzedéktársi művész-portré sorozata – ezúttal Czakó Gábor, Mányoki Endre, Balassa Péter, Szkárosi Endre írásaival Utassy Józsefről, Oravecz Imréről, Marsall Lászlóról, Nádas Péterről és Temesi Ferencről. A Mozgó Világ erőssége: a tabutörő szociofotózás is nagy súllyal van jelen itt Jávor István csoportos kamasz-portréival, melyek a Hajógyári szigeten készültek, ahol az előző nyáron 20-30 ezren tombolták végig a Beatrice, a Bizottság, a P. Mobil s a Hobo Blues Band koncertjeit.
/ Nóvé Béla: „Ideje véget vetni a gyáva elhallgatások túlerejének” – a betiltott Mozgó Világ, 1975–1983
